|
José interjú 2008-ból
Drea 2012.01.06. 11:08
 Találtam nektek egy régebbi, 2008-as interjút José Callejonnal. Az akkor még a Real Madrid Castillát erősítő csatárt a múltjáról, a kezdetekről és a jövőről is faggatták. Nézzétek meg mit is mondott a fiatal tehetség még akkor.
-Mikor és hogy kezdtél el focizni?
-Hét vagy nyolc éves lehettem, Motrilban kezdtem játszani, a Costa Tropicalon. Nagyon jó emlékeket őrzök ezekből az időkből. A testvérem középpályást játszott, én pedig mindig csatár voltam, mivel mindig is szerettem gólokat lőni. Apránként fejlődtünk, majd bekerültünk a granadai, és az andalúz válogatottba, aztán pedig Madridba kerültünk.
 -Emlékszel arra a napra, amikor a Real Madridnál döntöttek arról, hogy leigazolnak?
-Igen, Motrilban voltunk, és meccset játszottunk a Granada74 ellen. Fontos meccs volt, hiszen a két csapat között nagy volt a rivalizálás, és a bajnoki címért is játszottunk aznap. Ez után a meccs után kezdtek érdeklődni irántunk, felhívták édesapámat, és mondták hogy a Real Madrid szeretne leigazolni minket. Azt mondtuk, rendben van, és most itt vagyunk.
-Az első napod a Real Madridnál?
-A Cadete A-hoz kerültem, emlékszem arra a napra, a régi Ciudad Deportivára. Augusztus volt, délután öt óra, és kicsit idegesen vártuk, hogy kezdődjön az edzés. Nagyon meglepett, hogy milyen nagy az edzőközpont, és hogy milyenek az edzések. Ha visszaemlékszem, sok minden eszembe jut.
-Mit jelent a Real Madridban lenni egy olyan madridistának, amilyen  te is vagy?
-Mint minden 14-15 éves gyereknek, aki ide kerül, ez egy nagy boldogság, és elégedettséggel tölt el, hiszen ki gondolta volna, hogy egyszer abban a csapatban játszom majd, amelyet korábban csak a tv-ben néztem. Soha nem fogom elfelejteni, amikor első alkalommal viseltem a Real Madrid mezét. Nagyon jó érzés volt megérkezni az öltözőbe, és látni a padokon a teljes felszerelést. Hihetetlen dolog látni és viselni ennek a csapatnak a mezét.
-Az elmúlt hat évben mit tanultál itt?
-Sok alázatot, sokat dolgozunk, azért vagyunk itt, hogy nap mint nap feljődjünk, edzéseken vegyünk részt, és beleadjunk mindent. Sokat tanultam arról is, hogy milyennek kell lenni az összetartásokon, hogy kell viselkedni, beszélni a sajtónak... Ezenkívül természetesen az edzők olyan dolgokat is mutatnak, amelyekkel fejlődhetünk futballistaként is.
-Most a csapat, és a Segunda B gólkirálya vagy.
-Minden nap jövök edzeni, hiszen úgy gondolom dolgozni napról napra lehet a legjobban. Az edzéseket tele illúzióval végzem, ugyanis apránként az ember olyan apró célokat érhet el, amelyekről korábban nem gondolta volna hogy egyszer majd elérheti. Ez nem csak mese, soha nem gondoltam volna, hogy ezekben a napokban gólkirály leszek. Vannak időszakok, amikor minden bejön, és sikerül a gólszerzés, de olyan napok is vannak, amikor ez nem sikerül. Örülök annak, amik most történnek, és remélem folytatódik a jó sorozatom.
-Melyik gólodra emlékszel legszívesebben?
-Amit a válogatottban szereztem, arra. Nagyon szép volt, és nem számítottam arra hogy gólt szerzek. Debütáltam, és meg is szereztem az első gólom. A csapatban szerzett góljaim közül a Fuenlabrada ellenire emlékszem legszívesebben, az is nagyon szép volt.
 -A jövőben melyik gólodnak örülnél legszívesebben?
-Annak, amelyikkel a Castilla feljut a másodosztályba.
-Milyen játékos José Callejón a pályán?
-Amikor játszom, megpróbálom élvezni a játékot, és hozzájárulni ahhoz, hogy a csapattársaim is jól érezzék magukat. Gólokat szeretek lőni, de szeretek besegíteni a védekezésbe is, és amikor kritizálnom kell magam, ezt megteszem. Nagyon temperamentumos vagyok, főleg amikor olyat látok, amit igazságtalannak tartok, de általában nyugodt vagyok.
-Miben kell még fejlődnöd?
-Sok mindenben. Nap mint nap azért dolgozunk, hogy fejlődjünk, én is, és csapattársaim is. Soha nem leszünk tökéletesek. Szeretnék két lábas játékos lenni, és a fejjátékomon is javítani. Ezek a legnagyobb gyengéim.
-Van valami mániád pályára lépés előtt?
-Igen, van. A nadrág után veszem fel a sportszárat, majd egy kis várakozás után a cipőket. A pályára mindig jobb lábbal lépek először, háromszor keresztet vetek, és az ég felé nézek. Nagymamám ott van, és tudom, hogy segít nekem.
-Futballistaként mi az álmod?
-Ezekben a pillanatokban az, hogy az idényt jól fejezzük majd be, a Castilla jusson fel a másodosztályba, ahol lennie kell. Azt is szeretném, ha egyszer majd bemutatkozhatnék az első csapatban.
-Melyik volt az eddigi legfontosabb pillanat a sportpályafutásod során?
-Az előző idényben, amikor bemutatkozhattam a másodosztályban a Castillával a Malaga ellen hazai pályán. Michel pályára küldött, és az utolsó percekben De La Red jóvoltából fordítani tudtunk. Ez, és amikor debütálhattam a válogatottban, olyan pillanatok, amelyeket soha nem fogok elfelejteni.
-A világ futballjából kiket csodálsz?
-Raúlt és Ronaldót. Raúlt azért, mert a Real Madrid csapatkapitánya, és hosszú évek óta ott van, és mutatja, hogy a vérében van a gól. Ronaldót pedig azért, mert mindig, amikor a kapussal kerül szembe, hidegvérrel fejezi be az akciót.
-Ki az, aki legtöbbet segített sportolói karriered során?
-Megemlíteném az első edzőmet, Fernandót a Club Tropicalnál, aki mindig azt mondta, hogy napról napra kell dolgozni. Ugyanakkor beszélnék édesapámról is, aki a legfontosabb támaszom volt, és aki mindig mondta, hogy alázatosnak kell lennem, semmit nem értem még el, még nem vagyok senki, és sokat kell dolgoznom azért, hogy lehessek valaki.
-Fontos számodra a család.
-Igen, nagyon fontos. Itt testvéremmel ketten vagyunk. Szüleim sokszor jönnek, és sok támogatást nyújtanak, tanácsokkal látnak el, és amikor szidniuk kell, megteszik, mint minden szülő. Nagyon fontos támaszt jelentenek számomra.
-Ők a legnagyobb csodálóid vagy a legnagyobb kritikusaid?
-Amikor rosszul tesszük azt, amit teszünk, azt megmondják, ahogy azt is, amikor jól végezzük a dolgunkat. Biztos, hogy elégedettebbek, amikor jól teljesítünk.
-Mit gondolsz, hogy fog végződni ez a bajnokság?
-Azt szeretném, ha nyernénk a meccseinket. Megpróbáljuk élvezni a meccseket, harcolni, és mindig a három pontért lépünk pályára. Mindig ezt tesszük, és szeretnénk az összes lehetséges pontot begyűjteni a hátralévő találkozókon, hogy ott lehessünk a rájátszásban.
-Miért kell a Real Madridnak a rájátszásba kerülni?
-Fiatal csapat vagyunk, az első fordulóktól kezdve sokat harcolunk, és annak ellenére, hogy rosszul indult a szezon, összekovácsolódtunk. Egy család, egy közösség vagyunk, és a legjobbat adjuk magunkból.
-Tettél valami ígéretet arra az esetre, ha a Madrid bejutna a Play-offba?
-Nincs semmi ígéret, bár testvéremmel beszélgettünk arról, mit csinálunk ha bejutunk vagy ha megnyerjük a rájátszást, de nagyon nem foglalkozunk ilyennel.
-Milyen tapasztalatokkal lettél gazdagabb a válogatottban? 
-Különleges dolog volt. Vasárnap este hívtak, nem gondoltam volna, hogy a Segunda B-ből bekerülhetek az U21-es válogatottba, ahol majdnem mindenki első osztályú csapatban játszik. Különleges dolog volt menni, és találkozni a többiekkel. Nagyon jó a hangulat a csapaton belül, az ebédeken, a meccs előtt és után is. A válogatottnál voltam, ahol nem sok alkalommal lehet az ember.
-Milyen tanácsokat adott Inaki Saez, mielőtt pályára léptél?
-A mester azt mondta, középcsatár leszek, azt fogom játszani, amit a klubban játszom, és azért vagyok a válogatottban, mert ebben az idényben jól teljesítek. Torres és Mata is azt mondta nekem, hogy legyek nyugodt, és tegyem azt, amit tudok. Ideges voltam.
-Gondoltad volna, hogy gólt fogsz szerezni a válogatottban?
-Nem reméltem, hogy játszani fogok, hiszen a többiek sokkal tapasztaltabbak, mint én, ráadásul a Primera Divisiónban játszanak. Amikor el lettem küldve melegíteni, és azt mondta a kapitány, hogy a második félidőben játszani fogok, nem hittem a fülemnek. Onnantól kezdve azonban arra gondoltam, hogy tudnék jól játszani, mit adhatnék ennek a csapatnak. Szerencsém volt, hogy debütálhattam, és hogy rögtön gólt is tudtam szerezni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó